“Papi, így hívtam az édesapámat. Gyerekkoromban sokat hozott ki a tanyára, amikor apás hétvége volt. Egyfajta mentsvár volt ez neki. Ide menekült az emberek elől, el a fővárosból, itt tanított sok-sok gyereket lovagolni, itt gondozta az állatait, ezt a helyet szerette a legjobban a világon. Ez volt ő, ez volt a HSH Lovarda, ez volt Hubi tanyája.

Családi okok miatt sajnos tizenöt évig nem beszéltünk egymással. Hagytuk, hogy elszakítson minket egymástól hazugság, másság, ítélkezés, az elfogadás hiánya és büszkeség.
‍
15 évnyi közös időt vesztettünk el egymás életéből. Már felnőtt férfi voltam, ő pedig bácsi, amikor egymásra találtunk, ő már valószínűleg súlyos beteg volt, csak még nem tudtuk. Találkozásunkkor kimondta azt a 3 dolgot, amit egész életemben hiányoltam: hiányoztál, büszke vagyok rád és szeretlek. 35 éves voltam itt, ekkor lettem teljes ember, ekkor lett valódi apukám.

Az utolsó héten úgy fogtuk egymást, mintha máshogy se lett volna. Akkor semmi nem számított már, csak a mérhetetlen szeretet. Az utolsó kívánsága volt, hogy jöjjünk ki ide. Aztán az utolsó estén az utolsó mondata az volt, hogy “Az élet szép!”

Ez lett hát az életem mottója. Megfogadtam, hogy olyan fénybe árasztom a helyet, amilyenben ő szerette volna mindig.

Ez a történet ott kezdődik, ahol az élet véget ér, és a dolgok örökérvényű körforgása szerint, az élet végénél valami új sarjad. Így lett a Papi Farm és Étterem egy apa és egy fiú történetenek emleke. Én lettem az, aki az apja örökségéből újat teremt és én hagyom majd az enyémekre, mivel közben én is apa lettem, a kislányom itt ül a karomon és neki én vagyok a Papi.  

Amit most itt látsz, valódi hagyaték, az életem egyik legszebb ajándéka, amit hamarosan megnyitunk nektek, hogy a mérhetetlen szeretet, ami bennünk él ebből a történetből, az tovább éljen bennetek és tápláljon sok lelket. Így is-úgy is…

A lovardából kertészet lesz és étterem. Apám élettere vendégtérré alakul, a legjobb boxokból látványkonyha, a lovász helyiségekből meg munkaterület. Így fordítottam le az ő világát az enyémre, így fog ragyogni tovább Papi.

Csodálatos emberre bíztam ezt a földet. Orosz Gábor séf és lassan gazda most már, aki gondját viseli és vezeti a birtokot családias kötelékben a csapatunk többi tagjával együtt. Szívünk-lelkünk benne van, egészen biztos vagyok benne, hogy a Dunakanyar egyik ékköve leszel, Papi.

Hamarosan nyitunk, várunk vissza téged szeretettel!

Hubert, akárcsak az apám.

Hlatky-Schlichter Hubert